SZÉLVÉSZKISASSZONY FEL AKAR NŐNI - Tágra zárt szemek

Újságírók vagyunk, mindhárman. Ők komoly témával foglalkoznak, úgy, mint szociológia, irodalom, nyelvészet, ecetera, én meg divattal. Nna, az az igazán komoly – tájékoztatta készségesen Iza angolul a két jóképű fickót, akik már az ő asztaluknál ültek. – And what about ragazzi?

És így folyt a beszélgetés, hol angolul, hol olaszul, néha magyarul és még németül is. Kézzel-lábbal, szavakat körbeírva, mimikát felerősítve csacsogtak a lányok, mosolyogtak a fiúk, miközben a vadásztéren kialakultak az erőviszonyok: Iza magával ragadta mindkét férfit, a másik két lány labdába sem rúghatott (na nem mintha akartak volna). Iza alkalmazta erejét, s ettől még inkább úgy érezte, mindenhez joga van. Elvesztette érdeklődését (oh, már megint?!) a csajos kirándulás iránt, szemében már valami sokkal izgalmasabb kaland fénye csillant meg. Tudta, hogy egyelőre még nem lécelhet le barátnői mellől, holott szíve szerint ezt tette volna. Nem maradt más hátra, mintsem a telefonszámcsere és az ígéret, hogy az este még összefut a srácokkal.

Barbi és Zsuzsi – bár nem beszéltek róla – megint azt érezték, amit már oly sokszor: ők is szépek és kívánatosak,, eszesek és szellemesek, csinosak és bájosak, de ha Iza elemében volt, a lányok leblokkoltak a társaságában. Maguk sem tudták megmagyarázni, hogy miért, de így volt ez, és nem először.

A délután hátralevő részében a lányok elsétáltak a Spanyol Lépcsőhöz – szinte elsőre odataláltak volna, ha a Spanyol Lépcső a Fontana di Trevivel és a Pantheonnal nem zárt volna közre egy Bermuda-háromszöget. Ötször, mondom ötször (!) indultak megkeresni a Spanyol Lépcsőt, miközben mindig a kúthoz jutottak el. Már-már fel akarták adni, mikor végre felsejlett a lépcső előtti tér, és a küldetést befejezettnek lehetett tekinteni. Csatlakoztak a rengeteg turistához, és a tűző napon sütkéreztek a lépcső egyik fokán.

Barbi és Zsuzsi azon agyaltak, hogy mit csináljanak este Iza nélkül, Iza pedig azon, hogy mit vegyen fel a hármas randevúra? Milyen házigazdák lesznek vajon a jóképű olaszok? Hova viszik? Romantikus éjszakai városnézésre, vagy egy trendi partira? A lányok vajon őszintén megértik majd, hogy neki most le kell lépnie, mert valami magasabb rendű erő erre presszionálja?

15 éves kislányok vagyunk még, akik együtt járnak a mosdóba – igaz, megfigyeltem, ez életkortól független, ez egy szokás(jog) –, és a felnőtt, önálló döntéssel bíró 30 éves nőké? Iza az utóbbiak csoportjába tartozott, de ha két nő összefog egy harmadik ellen, nincs menekvés. Öt órával később, úgy este kilenc körül már körvonalazódtak a programok. Barbi és Zsuzsi sétálni indultak és vacsorázni, Iza pedig pár sms után a „randi” helyszínére sietett.

Még együtt indultak el a via Condottin, gyalog, a Colosseum irányába, de itt már csak zavart párbeszédek folytak. A két lány palástolta titkon lappangó irigységét, Iza pedig kényszeredetten viccelődött az elrablással, azzal, hogy merre van az arra, vagy hogy fog boldogulni egy idegen városban barátnői nélkül?

- Remekül. - válaszolta meg a kérdést, de szigorúan csak a fejében.

- Vigyázz nagyon magadra, Izácska, és ha gond van, azonnal hívj! Beszéljünk meg valami tervet vészhelyzet esetére! - ki más készíthetett volna stratégiai biztonsági tervet az éjszaka kellős közepén, mint Barbi.

- Oké. Ha bajban leszek, nem tudok telefonálni, de smst írni talán. Ha azt írom, hogy HELP, akkor hívjatok újra, ha nem venném fel, akkor… na várjatok, írjátok fel a srácok nevét, telefonszámát, a helyet, ahova megyek.

Iza itt egy kicsit elbizonytalanodott, hogy valóban jó ötlet-e két vadidegen sráccal belevágni egy még idegenebb város forgatagába, de bízott emberismeretében és józan ítélőképességében.

- Ha kocsiba ülnék, elküldöm sms-ben az autó rendszámát a biztonság kedvéért!

Váltottak két puszit, majd Iza leviharzott a metróaluljáróba, a lányok pedig tovább bandukoltak az ókori romok irányába némi aggodalommal a szívükben.


Fotó: profimedia.hu

Berill Izabella