Azért is Suzuki cikk: Kizashi, ahogy én láttam (avagy, ahogy engem láthattak)

Kizashi, ahogy én láttam (avagy, ahogy engem láthattak)

Csaknem 5000 tesztvezető töltötte ki a 2millio.hu-n közzétett kérdőívünket - közülük került ki az a 20 nyertes, aki eltölthet(ett) egy víkendet a Kizashi társaságában! Kattints, és nézd meg Németh Mónika és Németh Gábor élménybeszámolóját, és az általuk készített képgalériát is!

Szöveg: Németh Mónika, fotó: Németh Gábor.

Az őszi Suzuki Swift tesztvezetést követően egy kedves hölgy keresett telefonon, és meglepetésemre közölte, nyertem. Nagy izgalommal érkeztünk meg családommal a Suzuki Világ budaörsi telepére, ahol egy rövid tájékoztató és adategyeztetés után átvehettem ezt a gyönyörű kocsit, miközben kislányunk egy lábbal hajthatós Swiftet tesztelt a játéksarokban.

Ami számunkra furcsa volt, hogy a kereskedésnél minden tesztautón egy halom matricát láttunk, messziről észrevehető és szembetűnő volt a reklám, de a Kizashin semmi...

Az autó eleganciája első látásra lenyűgözött, és pozitív csalódások sora ért vezetés közben. A Kizashi a méretei ellenére könnyen kezelhető volt, utastere kényelmes, szépen kidolgozott, tehát jóval több, mint egy megszokott Suzuki. Eddig csak gokart volt, amiben nem kellett váltanom, így életemben most vezettem először automata váltós autót, de hamar megszoktam ezt az extrát. Párom javaslatára a harmadik nap kipróbáltam a manuális váltást is, amitől érzésre jobban gyorsult az autó, valamint a „csúszós kuplunghoz” hasonló hanghatások is elmaradtak, nem pörgött olyan sokat a motor, mégis dinamikusabban haladtunk. Az átlagfogyasztást az előttünk tesztelő 10,5 literjéről 10,2-ig sikerült csökkenteni.

Vezetés közben a kedvenc zenéinket igen kellemes és jó minőségben hallgathattuk.

Az ülésfűtés jól esett a reggeli hidegben, mivel minden napot korán kezdtünk a „kölcsönautóval”. A hosszú hétvége folyamán kb. 700 km-t vezettem. Többek között ellátogattunk szüleimhez a Velencei-tó mellé egy kisvárosba, másnap pedig kedvenc kirándulóhelyünket is meglátogattuk.

Dobogókő után Esztergom következett, ahol kívülről megnéztük a Suzuki hazai gyárát és azt a mérhetetlen mennyiségű autót, ami ellepi az udvart, "mi autónkon" kívül Kizashit azonban ott nem láttunk. „Céltalanul” is autókáztunk, mert jólesett.

A parkolásoknál sokat segített a radar, ami mindenhol érzékelte a távolságokat, de közlekedés közben picit zavarónak tartottam az első ajtóoszlop vastagságát, mert elég sokat kitakar a látótérből.

Estefelé a belvárosban járva, a Kizashi árát ismerve, jó érzés volt magunkra zárni az ajtókat, amihez egy gombnyomás is elegendő.

A reklámfeliratok hiánya ellenére igen meglepődött arcokat láthattunk útjaink során, az autó sokak tekintetét vonzotta, és akkor kerekedtek igazán a szemek, amikor észrevették a márka védjegyének számító nagy S betűt az autó elején, illetve hátulján.

Az őszi táj és az autó szépségét a négy nap alatt párom sok-sok fotóval örökítette meg.

Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget a Suzukinak, csodás és felejthetetlen élmény volt.

Mi pedig köszönjük az élménybeszámolót, a szép szavakat, és a képgalériát Németh Mónikának, és Németh Gábornak!

galéria