Kaptam egy kabriót...

Kölcsön, hétvégére, de akkor is! Sosem volt még kabrióm, pedig mindig szerettem volna egyet. Nincs is szebb annál, mint amikor az elegáns kétajtós, ezüstszínű csodában ülve a szél borzolja a hajunkat, irigykedő pillantások között tovalibbenünk, és a nap kacagva néz le ránk! Az élet szép.

A hétvégi kirándulás úti céljának a Balatont választottuk: az autópálya az igazi, ott lehet egy kicsit nyomni neki, ki lehet próbálni, mit tud a motor.

Sajnos ugyanezt gondolta másik 40 ezer polgártárs is, akik szintén a péntek délutánt választották a legalkalmasabb időpontnak arra, hogy elinduljon az M7-esen a magyar és a horvát tenger irányába. A nap perzsel, aratnak, lassan kiég a fű, az állatok a hűvösben lihegnek, mi pedig a dugóban, a tűző napon. Kár, hogy a karunk, az arcunk és a nyakunk is le fog égni, ki gondolta volna, hogy egy könnyű kis kabriózásnak ugyanúgy neki kell készülni, mint egy egész napos strandolásnak. Csukjuk fel a tetőt? Egy fenét, akkor már nem is lennénk kabrió.

Lassan lemegy a nap, végre egy kis hűvös, menjünk még egy kört, ha már idáig elvergődtünk. Milyen szépek a csillagok, és milyen szépek a tó felett a fények! Végre kezd hűvös lenni, nem éget annyira a nap, sőt, mintha kifejezetten kezdene csípős lenni az idő. Mire megérkezünk a szállásra, már fázik a nyakunk. Sálat kellett volna hoznunk magunkkal, de mire kimondjuk a párommal, már mindketten nevetünk. Egy nyári kabriózáshoz sál kell? Az interneten utánaolvasva persze kiderül: a legtöbb kabriót Nagy-Britanniában és Németországban adják el, nem pedig a napsütötte Dél-Európában. Északon nem éget szét a nap, kellemes a levegő, és persze az emberek pénztárcája is vastagabb valamivel. Egy kabrióért ugyanis simán kérnek milliókkal többet, mint ugyanezen autók hétköznapi változatáért. Keresztülhajtani a belvároson egy kabrióban, és begyűjteni az elismerő pillantásokat – jó érzés, de a magam részéről maradok a légkondicionált verdáknál.


Fotó: profimedia.hu

Rozsnyai Gábor