Do you speak English? Si, si!

Jó sorsom a közelmúltban Olaszországba vitt bennünket, autóval. Aki már járt ott, tudja: olasz barátaink másként vezetnek, mint mi itt Európa közepén. Fogalmazzunk úgy, hogy a szabályokat nem tekintik kőbe vésettnek.

Ha úgy adódik, simán behajtanak az egyirányú utcába, szembe a forgalommal, leállnak az út szélén szabályosan parkoló autók mellé második sort alkotva.

Apropó parkolás: nincs az a kis hely, ahová egy olasz ne tudná letenni az autóját. A szűk belvárosok okán is népszerűek a kis kocsik, szembetűnően sok a Swift, amiből főleg a feketét szeretik. A szabálytalanul lavírozó autósokat hajmeresztően közlekedő – közben mobiltelefonáló és gesztikuláló – robogósok kerülgetik, bennünket pedig a szívbaj. Egészen addig, amíg az ember rá nem jön, hogy ezt az egészet nem kell komolyan venni: őket sem, magunkat sem, és a szabályokat sem.

Ami tényleg más Itáliában: hiányzik az agresszivitás a sofőrökből. Valahol olvastam, hogy az olasz utcákon bárhol át lehet menni gyalogosként, csak a közeledő autós felé kell tartani a tenyerünket, jelezve szándékunkat. Röhejesen hangzik, igaz? És ami még röhejesebb: működik! Bevallom, volt olyan eset is, amikor nem is kellett átmennem, csak teszteltem őket.

Jelentem, még élek.

Szimpatikus az is, hogy attól, hogy valakinek 3000 köbcentis SUV-ja van, még képes harminccal menni a belvárosban, óvatosan kerülgetve a járdáról le-lelépő gyerekeket. Figyelnek egymásra, segítik a másik boldogulását, kommunikálnak. Ez utóbbiban talján barátaink egyébként is világbajnokok: nincs az az olasz, aki a címben szereplő kérdésre ne vágná rá őszinte lelkesedéssel és látható örömmel, hogy persze, tud angolul. Igaz, hogy az olaszul elhangzó felelet nem teljesen meggyőző, de addig úgysem engednek bennünket utunkra, amíg kézzel-lábbal nem igazítottak el bennünket. Jó fejek, ez az igazság.


Fotó: profimedia.hu

Rozsnyai Gábor