Csacska párbeszédek csacsi lányok között

Hamarosan folytatódnak Szélvészkisasszony kalandjai, addig is olvassátok el újra a legutolsó részt, hogy képbe kerüljetek!

Iza mélyen aludt, éjjeli szekrényén két elhervadt szál rózsa árulkodott az elmúlt este pár pillanatáról.

- Na és ti mit csináltatok tegnap este, amíg vigyázó szemeimet a két olaszra irányítottam? – tette fel egy óra múlva csilingelő kérdését Iza a szálloda halljában, egy forró kapucsínó mellett.
- Nem az a lényeg, mi mit csináltunk, hanem, hogy te mit csináltál?
- Ááá, semmi extrát…lájtos este volt.

Iza hanglejtéséből és elkapott pillantásából tudni lehetett, hogy az este minden volt, csak lájtos nem.
- Megcsókolt?
- Ki?
- Az olasz.
- Két olaszom van.
- Nem tudom…akkor az egyik.
- Az egyik nem.
- És a másik?
- A másik igen.
- És melyik a másik?
- Attól függ.
- Mitől?
- Hogy  honnan nézzük. Ha az egyik oldaláról, akkor a másik a másik, ha a másik oldaláról nézzük, akkor az egyik a másik.
- Azaz? – Barbi kezdte úgy érezni, hogy soha nem tudja meg, kivel csókolózott barátnője.
- Mindkettő megcsókolt!!! – kiáltotta diadalmasan Iza, és szörnyen büszke volt magára, amiért a fenti párbeszédet életre tudta hívni.
- Nem mondooood?! – Barbi ezt a felesleges kérdést (ha mondja, akkor mondja, akkor hogy lehet már úgy visszakérdezni, hogy nem mondja?!) mindig ugyanazzal a hangsúllyal kiáltotta bele világba, és mindig kétszer nagyobbá váltak őzike szemei.
- De!
- És ezt hogy?! – tette fel a másik ostoba kérdést.  

Iza csak kacsintott egyet, és sokat sejtetően mosolygott. Zsuzsi előtt nem akarta elmesélni a sztoriját, az nagyon bizalmas, ahhoz senkinek semmi köze, csak Barbinak, de neki meg csak úgy lehet elmesélni, ha minden részlet a helyén van.

A nap hátralevő részében próbálták szemügyre venni az előző napi meséből kimaradt műemlékeket, épületeket, nevezetességeket. Iza feladta, hogy kellő alapossággal megnézzen még bármit is. Érezte, hogy ennél neki több kell ahhoz, hogy magába szívja a múlt megannyi illatát, hogy felfogja, milyen utcák köveit tapossa, és egyáltalán, át akarta érezni, hogy hol van. Egy nap erre nem elég. Bár nem hozta szóba, de már azon járt az esze, hogy ha hazaértek, hogyan győzi meg Barbit, hogy jöjjenek vissza egy pár hónap múlva, több napra.

La fretta è cattiva consigliera, ahogy az olasz mondaná. A sietség rossz tanácsadó.


Fotó: profimedia.hu

Berill Izabella