A tónak hitt szélvédő

Nyári este autózva valószínűleg mindenki tapasztalta már a folyamatosan az ablaküvegnek csapódó és azon szétkenődő bogarak meglehetősen kellemetlen élményét.

A jelenség azonban - amellett, hogy valóban bosszantó és zavaró lehet a maszatos szélvédő - egy kevésbé reflektált, ám annál súlyosabb problémára, a fényszennyezésre is felhívja a figyelmet.

Azt már megszoktuk, hogy gyakorlatilag minden tevékenységünk, valahogyan valamire, de káros. Nincs ez másképp a fény olyannyira mértéktelen felhasználásával sem, amivel mára elértük, hogy a kivilágított városok még a világűrből is láthatók. A jelenség természetesen az energiapazarlás szempontjából sem elhanyagolható, de nem csak ez a probléma. A mesterséges fények ugyanis teljesen felborítják a természet és az élőlények évezredek alatt kialakult fényciklusát. Míg azonban az ember képes védekezni a beszűrődő fények ellen, addig az állatok nem, megmagyarázva a rovarok vonzódását az autók szélvédőjéhez.

A vízi poloskák például a visszaverődő poláros fények alapján igyekeznek megtalálni a peterakásukhoz szükséges vizet. Ha azonban a fény nem a tóról, hanem egyéb, vízszintes és nagyon polarizáló nem természetes felületről - például szélvédőről - verődik vissza, akkor csapdaként vonzza magához a rovarokat.

A fényszennyezés azonban más fajok esetében is zavart okoz. Bizonyos költözőmadarak például éjszaka utaznak, így ha a tájékozódásukhoz szükséges csillagok a megnövekedett háttérfények miatt eltűnnek, az végzetes eltévedéshez is vezethet. A kikelő kisteknősök szintén a sötétség védelmére bízzák magukat, amikor megteszik sokszor életveszélyes útjukat a tojástól a tengerig. Mivel a tenger irányát a vízfelszínről visszaverődő csillagok fénye jelzi, a teknősök – a mesterséges fények miatt – sokszor rossz irányba indulnak el.

A problémára először a csillagászat figyelt fel, hiszen a túlzott fényárban alig látható, elhomályosított csillagok tudományos kutatása egyre nehezebbé vált. Nem véletlen, hogy a Tejútrendszernél másfélszer nagyobb Androméda-galaxis pontos lemérése is csak a második világháború elsötétítései idején sikerült a kutatóknak. De elgondolkodtató az az adat is, hogy egy átlagos éjszakai égbolton körülbelül csak hetven csillagot lehet látni hétezer helyett.

A fényszennyezéssel összefüggő káprázás azonban már az autóvezetőket is erősen érinti, hiszen zavaró és balesetveszélyes lehet. A felesleges és pazarló fényhasználat csökkentése tehát mindegyikünk felelőssége és feladata.

Kiss Enikő

Fotó: profimedia.hu