Swift néven először 1983-ban jelent meg modell az európai piacon, amelyet 1989-ben követett a második generáció, amelyet már Esztergomban is gyártottak. Utóbbiból - japán gyártásban - készült a máig izgalmas GTi, 1,3-as, 101 lóerős motorral. 2004-ben teljesen megújult a Swift, amely elődjéhez hasonlóan a magyar piac legnépszerűbb modellje volt. 2006-ban elkészült a csúcsmodell, a Swift Sport. Ahogy korábbi tesztünkből kiderül, az 1,6-os motorral szerelt méregzsák hozta a hagyományos GTI-s értékeket. Élményautó. 2010-ben újabb generációváltáson esett át a japán kiskocsi, amellyel a korábbihoz formailag hasonló, de műszakilag vadiúj autó született.  Mostanra megérkezet az új sportváltozat, amely ráígér elődjére.

Szeptemberben a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be az új Swift Sport. A tervezők szinte az összes látványelemet átvették a tavasszal kiállított Concept S tanulmányautóról. Minden megvan, ami izgalmassá teszi a Sportot. Az első hűtőmaszk egyetlen nagy trapézt formáz, szemben a hagyományos modellel, ahol egy alsó és felső nyílásra osztották. Az Audi Single frame-jére hasonlító, erőt sugalló elem mellett a fényszórók és a lökhárítók ködlámpafészkei is dögösebbek, mint egyébként. Oldalról a küszöbspoilerek és a sportmodellhez fejlesztett 17 colos felnik segítik a leggyorsabb Swift azonosítását. Érdekes, de hátulról ismerhető fel legkönnyebben az autó. Itt nem spóroltak a látványelemekkel. Azonnal feltűnik a méretes diffúzorelem a lökhárítóban illetve az oldalanként egy-egy kipufogóvég. Nemcsak a látványnak tesz jót, de állítólag nagy sebességnél valóban növeli a hátsó tengelyre ható leszorítóerőt a kis tetőspoiler. Elődjéhez hasonlóan a Sport hátsó lámpái egyediek.

Az utastere barátságos, de a külsőhöz hasonlóan egy erős, jól felszerelt kisautóra utal, nem egy diszkójárgányra. Míg az elődnél az ülőlap és a gerinctámasz is piros szövetből készült, ezúttal visszafogottabb az adrenalin löket. Apró sportfelirat a háttámlán, illetve piros varrás a széleken, a kormányon és a váltószoknyán.  Látvány ide vagy oda, az ülések sportosak, kiválóan tartanak még a gyors kanyarok esetében is, a kormány pedig remek fogású. Az autó nemcsak küllemében nyújt többet, de valódi csúcsmodell a felszereltséget illetően is. A többi Swifthez hasonlóan az alapfelszereltség része a hét légzsák és a menetstabilizáló elektronika, de olyan extrák is benne vannak az árban, mint a fényérzékelős bi-xenon fényszóró, az automata légkondicionáló, sebességtartó automatika, az ülésfűtés az USB-s CD-s rádió Bluetooth-kihangosítóval. Az utastér gyenge pontja a műszerfal, a sebességjelző számlapja nehezen olvasható, fura a beosztása és a rajzolata. Szerencsére nem ez a legfontosabb adat, amit figyelnünk kell, sokkal inkább a fordulatszám, hiszen 7000 felett kezdődik a vörös zóna. 

A turbók térhódítása ellenére a japán gyár kitart a szívómotor mellett, így viszont kell a fordulatszám a teljesítményfokozáshoz. A Swift Sportban továbbra is 1,6 liter a hengerűrtartalom, de immár 136 lóerős a motor, ami 11-gyel több, mint eddig. A maximális nyomaték 148-ról 160 newtonméterre növekedett. Ettől gyorsabbá igen, iszákosabbá nem vált az autó. Álló helyzetből 8,9 helyett 8,7 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára, végsebessége pedig 195 km/óra. Mindemellett a szabvány szerint 6,4 liter benzint fogyaszt százon, négy decivel kevesebbet, mint korábban. A teljesítmény javulása elsősorban a jobb szívó- és kipufogórendszernek, valamint a nagyobb szelepemelkedésnek köszönhető. A levegő optimális áramlását a szívó oldali változó szelepvezérlés, valamint a változó szívócsőhossz segíti. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint tövig nyomni a gázt. Erre kényszeresen figyelnünk is kell, mert bár a motor élénk, a hangja nem tökéletes és az alapján már 5500-nál úgy érezzük, "ne gyilkold, váltsd el", pedig az igazi móka csak följebb kezdődik. 6500-tól a motorhang ércesebb, miközben a teljesítmény folyamatosan nő, míg el nem érjük a leszabályozást 6900 felett. Ekkor jöhet a következő fokozat. A százas sprinthez elég egyet váltani, mivel kettesben pont megfutja az autó.

Az új Sportban a sebességváltó már nem öt, hanem hatfokozatú. Ez önmagában is pozitív változás, ráadásul a szerkezet szuper, könnyen pontosan és gyorsan kapcsolható. Felírható a konkurensek ipari kémeinek listájára: etalon, amit le kell nyúlni. Hajrá, ilyet minden autóba! Állítólag még a fogyasztásnak is jót tesz, mert a hatodikat szándékosan hosszabbra szabták. Mindenesetre 130-nál 3450-et forog így is, lehetne még hosszabb. Ám nemcsak a hajtáslánc teszi igazán vonzóvá az autó vezetését, sokkal inkább a sportos futómű. A fejlesztés során az alapokat a hagyományos Swift adta, de a felfüggesztést átdolgozták az irányíthatóság és stabilitás növelése érdekében. Sikeresen. Az első rugóállandó 15 százalékkal, a hátsó 30 százalékkal nagyobb, mint a normál Swiftben, ami javítja az irányíthatóságot és 15 százalékkal csökkenti a karosszéria dőlését a kanyarokban

Változott a kerékdőlés és kerékösszetartás, megnövelt merevségű gumiperselyek és nagyobb kerékcsapágyak tartják stabilan az autót gyorsabb tempónál. Feszesebbek a rugók, de az első lengéscsillapítóknál kiegészítő visszatérítő rugót is alkalmaznak. Összességében gyorsabban reagál az autó a kormánymozdulatokra, így jobban vezethető. A valóságban ez azt jelenti, hogy az autó késedelem nélkül fordul, és piszok stabil. Persze ha túlterheljük, akkor elkezdi tolni az orrát, de tökéletesen kontrolláltan. Ám ami igazán meglepő, hogy a gokartos mozgás mellé kényelem társul. A 195/45 R17-es gumik ellenére az autó simán veszi az úthibákat, ami váratlan erény egy sportmodelltől. Egy Swiftet lehet szeretni a formája, az ára, a felszereltsége miatt, de nem feltétlenül a dinamika jut róla eszünkbe. Nem véletlenül, Európában a félmillió eladott sima Swiftre 23 ezer sportmodell jut.  Ám az új Swift Sport igazi élményautó, erős motorral, kiváló váltóval. Könnyen manőverezhető, remekül fordul, de mindez nem befolyásolja a hétköznapi használatot.

A cikk egészében a vezess.hu-n található.