A kamionsofőr az utak királya

Legalábbis Moldova György szerint, akinek jó húsz éve megjelent A pénz szaga című mítoszépítő kamionos riportkönyvét ma már elérhetetlen, több százezres példányszámban adták el, és ami hosszú hetekre, hónapokra biztos témát adott valamennyi hazai fiúnak és férfinak ebben az országban, úgy 15-től 50 éves korig.

Gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki a szinte kibírhatatlanul unalmas kémiaórán kibámulva eljátszott a gondolattal: kamionosnak kellene állni.

Azért kap pénzt, amiről sokan csak álmodnak: beül a sok száz lóerős motorral hajtott gép kabinjába - ami persze minden jóval fel van szerelve: a rádió mellett ágy, főzőfelszerelés, sőt a legmenőbbeknek még kis tévéje is volt – gázt ad, és csak a porfelhő marad utána. Ez volt az a kor, amikor a Rába még kifejezetten jól csengő név volt a szakmában - a kamionos pedig maga volt a szabadság megtestesítője, az országutak királya. Világot látott, a közember számára utánozhatatlanul könnyen jutott át a határokon. Sokszor járhatott Nyugaton, és olyan cuccokkal tért haza, amiket itthon csak az itt-ott már fogható műholdas tévéken reklámoztak. Ha ügyes volt – márpedig ki hallott nem rátermett, nem seftelő kamionosról – egész tisztes mellékest hozhatott össze, amiből egy-két év után már összejött annyi, hogy épülhetett a nyaraló, és lett színes tévé vagy hifi a házban.

Aztán eltelt egy-két év, kinyíltak a határok, aki akart, elindulhatott világot látni. Az autópálya-pihenőkben megállva szinte mindig akad egy-két gázpalackkal főzögető kamionos, a napidíjból nyilván nem lehet mindennap a Rosenbergerben enni. Hétvégén kamionstop van, ez holtidő, a sofőrök kártyázással, beszélgetéssel ütik el az időt, este a fülkében alszanak. Hogy mit szól ehhez a család? Hát biztos örülnek otthon az ajándékoknak, de lehet, hogy a gyerekek inkább annak örülnének, ha apa játszana velük, ahelyett, hogy jó éjszakát smst küldene valahonnan Európából.

Az autópályák elkerülnek minden látványosságot, legfeljebb a táblák tudatják, hogy mi az, amit semmiképpen se hagyjunk ki. A legtöbb helyre persze teherautóval nem lehet behajtani, másrészt a tachográf a sofőr minden rezdülését feljegyzi. (Főnök, itt megnéztem útközben ezt az új wellnesst, amit annyira hirdetnek, szóval bocsesz, kiesett 6 óra). Másrészt továbbra is a kamionsofőr a lóerők ura, és nem kell egész nap a számítógép előtt ülnie. Egyszóval a világ megváltozott, és egy illúzióval szegényebbek lettünk: kiderült, hogy kamionosnak lenni is csak egy szakma, amelynek vannak jó és rossz oldalai.

Rozsnyai Gábor

Fotó: profimedia.hu