55 év formatervezése, avagy a design hódító útja

Elnézegetve a Suzuki új és régebbi modelljeit, azon kezdtem el gondolkodni, vajon miért és hogyan is változott az autók design-ja? Mi az, ami az 50-es években csábította a vásárlókat? És mi az, amit ma vonzónak találunk a Suzukik formájában?

Mivel azonban jómagam csupán lelkes amatőr, s jó esetben is csak női szemüvegen át vizsgálódó autórajongó vagyok, ezért úgy döntöttem, felteszem a kérdéseimet egy szakértőnek. Felkerestem Tárnok Zsolt  autódesignert és tőle is megkérdeztem: hogyan változott a Suzuki-design?

Egészen pontosan elővettünk három konkrét modellt: a Suzulight-ot, a Suzuki XL-7-est majd az Ignist, és megnéztük, hogy alakult a design az 50-es évektől egészen napjainkig.

Első ránézésre mit gondolsz: mi változott?
Nehéz kérdés, főleg mivel egészen eltérő kategóriájú autók a szemléltetőmárkák. A Suzuki első legnépszerűbb autója, a Suzulight egy kisméretű, kétajtós, viszonylag egyszerű szerkezetű volt. De tegyük hozzá, hogy abban az időben ez még családi autónak is beillett. Az Ignis már egy modern autó. Ez is alapvetően kisméretű, és bár a tervezéskor valószínűleg második autónak készült, sokaknál családi kocsiként szolgál manapság is. A harmadik típus az XL-7 pedig egy láthatóan amerikai piacra készült, az ottani megszokott méretekhez igazodó, európai szemmel nézve hatalmas autó, a ma divatos SUV – hobbi terepjáró - nézetből.

Térjünk rá a formatervezésre. Mi, miért és hogyan változott az elmúlt évtizedekben?
Alapvető változás, hogy a népesség száma és az egyes emberek testméretei is folyamatosan növekednek. Ez alapvetően befolyásolja az autók méretét, hiszen ma egy kompakt kisautó akkora, mint néhány évtizede egy középkategóriás szedán. Vagyis az emberekkel együtt az autók is nagyobbodnak, aminek csak egyik oka a testméretek növekedése – ez nem indokolna ilyen mértékű méretnövelést -, a másik, talán fontosabb ok az egyre növekvő igény a komfortra, ami újabb terek kialakítását követeli meg a gyártóktól. Emellett pedig a minőségi elvárások is folyamatosan növekszenek.

Számomra a három modell olyan, mintha három különböző gyümölcsöt hasonlítanánk össze. Mégis, szakmai szemmel, mi az, ami alapvetően megváltozott az autók külső megjelenésében?
Alaposabban szemügyre véve a Suzuligh-ot, azonnal feltűnik például, hogy az ajtó zsanérjai kilógnak a karosszériából, és hogy az oldallemez egészen sík. Ez az 50-es években teljesen elfogadott gyakorlat volt, hiszen akkor az autót egyszerűen használati tárgynak tekintették, és a praktikumnak megfelelően tervezték. Így szinte minden kisméretű autóról elmondható, hogy meghatározó formaelemekkel leginkább a front- és a farrészt látták el, a többi részt praktikusra, egyszerűen gyárthatóra alakították.

Feltehetően akkoriban a gyártási folyamat is másként alakult…
Igen. Ezzel elértünk a következő fontos fejlődési szemponthoz, a gyártástechnológiák fejlődéséhez. Erre kiváló példa az üvegek elemzése, hiszen itt szintén elmondható, hogy az 50-es években íves üveget gyártani igen nehéz és költséges gyártási mód volt. Ezért az autókon is csak ott használták ezeket, ahol nagyon muszáj volt, mint például az első vagy hátsó szélvédőkhöz – bár a hátsó ívet sokszor két darabból álló síküveggel képezték ki - az oldalablakok viszont mind síkok voltak. Ma már ez nem így történik. Bár az üveggyártás továbbra is igen költséges, azért mindenhol legalább egy irányba ívelt ablakokkal találkozunk, ami szintén nagy hatással van a formára. Főként a kevésbé éles, tagolt felülettalálkozások kialakításában.

Ezek szerint a design kialakításának csak egy része dőlt el a tervezőasztalon. Másrészről a kivitelezés, a kivitelezhetőség is beleszólt a formai kialakításba?
Így van. És van még két fontos szempont, ami az elmúlt évtizedek formai változására hatott: egyrészt a piac globalizációja, másrészt pedig az előírások, a szabályok folyamatos szigorodása, s egyben a bővülése. Hiszen például a Suzulight tervezésekor a mérnököknek még nagy valószínűséggel sokkal kevesebb szabály betartásával kellett az autót megtervezniük, és akkor is csak azokat kellett figyelembe venniük, amelyek a japán autókra vonatkoztak, mivel első próbálkozásként csak Japánban  értékesítették az autót. Ellenben manapság már az egész világon adnak el egy-egy típust, így sokkal több és sokkal szigorúbb szabálynak kell egyszerre megfelelnie egy tervnek, ami mindenképpen a lehetőségek szűküléséhez vezet. Vagyis végeredményben nagyon sok racionális (technológiai fejlődésbeli) oka van annak, hogyan változott az autók formája az elmúlt 55 évben.

Régebben kisebb szerepe volt a formatervezésnek?
Természetesen mindig vannak/voltak aktuális trendek, elvárások az autókkal szemben, amik meghatározták a formatervezés feladatát. De régebben valóban kisebb jelentősége volt a formatervezésnek, hiszen 50 évvel ezelőtt még rengeteg gond volt az autókkal sokat kellett szervízelni, karbantartani őket, így a fejlesztések is főleg a megbízhatóság javítását célozták. Érthető tehát, hogy a karosszériatervezés inkább a funkcionalitást célozta, kevésbé volt fontos szempont az egyedi márkaarculat, vagy mondjuk, a légellenállás. A technika fejlődésével azonban az autók megbízhatósága folyamatosan javult, miközben az előírások szigorodása hasonló sablonokba kényszerítette az autók külsejét. Ennek is köszönhető, hogy a formatervezés szerepe felerősödött, s ma már alapvetően meghatározza egy autó piaci sikerét. Ez az, ahol belép a képbe a designer.

És mi is pontosan a feladata?
Amikor a műszaki megbízhatóság már alapkövetelmény, akkor egyértelmű, hogy a vásárló (akár nő, akár férfi) a külső és belső tér formája, annak használhatósága alapján választ. A designer feladata így nem más, mint a funkcionalitás és az esztétika összehangolása, az egyedi stílus kialakítása. Napjainkban egyre több kategóriát teremtenek a gyártók, aminek szintén az a célja, hogy a vásárlókat minél jobban kiszolgálják, és mindenkinek (alkattól és stílustól függően) megadják azt az autót, ami a karakteréhez, életviteléhez illeszkedik. Ezért is van az, hogy minden autómárkához és kategóriához más-más képzetet, érzelmeket társítanak, aminek szintén meg kell mutatkoznia az autó formáján.

Emellett mégis mi az, amit a tervezőnek mindig szem előtt kell tartania?
Egy dolog van, ami mindenképpen nagyon fontos: hogy így vagy úgy, de az autók tervezésének történetében mindig az ember volt a középpontban. Végül mindent azzal a céllal fejlesztettek az autón, hogy azt valaki megvásárolja, és a használata könnyen, biztonságosan és kényelmes legyen. Remélhetőleg akkor majd legközelebb is az adott márkát választja. Mondjuk egy új Swiftet…

Buzás Judit