Azért is Suzuki cikk: Swift GTi teszt újratöltve

Swift GTi teszt újratöltve

Múlt héten adtunk nektek egy leporolt Swift GTi fordítást, amelyre néhány olvasónk felkapta a fejét, mondván, a szakmaiságba itt-ott beletört a bicskánk. A legszorgosabb lektornak Piros Dániel bizonyult, akitől meg is kaptuk a cikk Suzuki-profi kivonatát, olvassátok bátran.

magyar nyelvre átültette: Piros Dániel

Suzuki retro: A Swift GTi ausztrál tesztje: MODERN Motor magazine, 1986 November, Brad Leach tollából.

Tele keleti ígéretekkel

Egyenesen Japánból, de távol a hétköznapi Swiftektől.

Forrósodik a helyzet, a HotHatch-ek (forró ferdehátúak) piacán. Miközben a legforróbb típus, - VW Golf GTi - árusítását nálunk nem tervezik, a japánok rohamléptekkel törnek előre.

A legújabb keleti üdvöske a háromajtós Suzuki Swift GTi, ami a kis háromajtós dupla vezérműtengelyes, 16 szelepes variánsa.

A japánok manapság bevett szokásának megfelelően a Swift GTi kapott elég spoilert és kiegészítőt, hogy ne hagyjon kétségek között senkit: ez ugyan nem a jól megszokott Swift, ez a baromi gyors Swift.

A gyártó állítása szerinti 101 lóerő (6600-as fordulaton) önmagában sem rossz, de még kedvezőbben hangzik, ha hozzátesszük, az autó mindössze 750 kiló. Magyarán szólva 7,3 kiló jut egy lóerőre, ami brutálisan hatékony versenyagárrá teszi a GTi-t.

Ezt alátámasztja a Correvit gyorsulásmérő is, ami szerint 100 km/h-hoz átlagban 9,09 másodpercre van szüksége és 16,55 másodperc alatt a negyedmérföldet is letudja.

Az 1298 köbcentis motor igazi mestermunka, alu blokkal és hengerfejjel. A befecskendezés a Suzuki saját fejlesztése, izzószálas légtömegmérővel, és elektronikus vezérlőegységgel, ami szabályozza a szükséges benzinmennyiséget, és a befecskendezés idejét.

A kocsiba beépítettek még hidraulikus szelephézag-állítókat, nyolc kiegyenlítősúlyos főtengelyt, és az alacsony fordulatszámoknál jelentkező forgatónyomaték növelése érdekében egy duplacsövű kipufogórendszert is.

Elöl független kerékfelfüggesztéseket találunk, míg hátul egy érdekes, három karral támasztott merev hidat, Panhard-rúddal, hosszanti vezetőkarokkal és torziós taggal.

A GTi nem csupán a gyorsaság terén nyújt kiemelkedőt, a fékezés is kőprofi, köszönhetően a nagyobb, szellőztetett féktárcsáknak, amelyek egyenként 231 mm átmérővel bírnak. Meglepett viszont, hogy a hátsó dobfékeket meghagyták.

A stílusa tehát kifejezetten sportos, és első blikkre az is feltűnik, hogy ahogy az a japánoknál lenni szokott, a kocsi oldalai hirdetik, hogy itt bizony egy „Két vezérműtengelyes, elektronikus befecskendezésű” bivalyról van szó. Röviden és tömören: a Suzuki GTi úgy néz ki, ahogy egy modern csapott hátú gépnek ki kell néznie.

Az elülső spoiler alsó részén helyet kapott két halogén ködfényszóró az indexlámpák mellett, csinos kis egységben. További elemei találhatók az aerodinamikai csomagnak a hátsó szélvédő fölött, valamint a sportosságról árulkodnak a küszöb és hátsó lökhárító alatt lévő toldatok is.

A belső kialakítás is segít a Swift sportos karakterének kialakításában. Így például a könnyen leolvasható analóg műszerek. A sebességmérő 220-ig skálázott, míg a fordulatszámmérőn 6800-nál kezdődik a piros mező (és jelölve van egy sárga mező 6500-tól, míg a leszabályzás 7000-es fordulaton következik be). Ezen felül kapott még kijelzőt a motor hőmérséklete és természetesen az üzemanyagszint is, ellenben az olajszintmérőt hiányolhatjuk.

A pilóta hangulatát tovább fokozza a háromküllős, egyedi GTi emblémákkal ellátott kormány is, amely magasságában állítható. Az ülések messze jobbak a szériaváltozatokéinál, kényelmesek, szürke-fekete huzattal, és a sportkocsikra oly’ jellemző piros varrattal. A belső tér tágas, közülünk csupán egyvalaki panaszkodott arra, hogy a feje a „plafont” éri, de ezt tudjuk be a magasságának, amivel más autókban is szenvedni szokott. A Saxony Metálfekete színű tesztautó szokatlanul fülledtnek hat és annak ellenére, hogy a levegő megfelelően kering az utastérben, egy-egy melegebb nyári napon a pirítóssá sülés veszélye fenyeget – ennek elhárítására jó megoldás lehet a légkondi, vagy egy napfénytető beszerkesztése.

Az Oran Parkba vittük a GTi-t, ahol a szokásos tesztjeinket szoktuk végezni. Na, ott valóban kijött a Suzuki valós ereje. Mint összehasonlítási alap, a dupla vezértengelyes Toyota Corolla egyből adta magát. Ehhez képest alacsony fordulaton érezhető némi nyomatékhiány a Swiftben, de ha rendesen engedjük kiforogni, tökéletesen tartja a lépést a vetélytárssal.

Tehát ha piros mezőig húzatjuk a Swiftet, akkor nyújtja a legjobb élményt.

A vezethetőség egy elsőkerék-meghajtású kocsinál látatlanban is sejthető; egy kicsit alulkormányzott, de a gázpedál használatára fürgén és pontosan reagál. Mikor túl nagy a sebesség az adott kanyarban, egy kis gázelvételre máris finoman megindul a hátulja, és miután megtalálta a neki kijelölt ívet, segít szépen befordulni.

A fékek meggyőzően tették a dolgukat. Pár kör után ugyan a pedál kicsit puhább érzetűvé vált, de gyengülésnek nem leltük nyomát, kiválóan lassították a kocsit.

Élveztük, imádtuk a Swiftet, ahogy előzetesen vártuk is, és mint ahogy a sportos vezetők is fogják, hasonlóképpek a mostanság kapható ferdehátúakkal. Nagyon élvezetes az autó országúti kirándulásokon, városban is mozgékony, könnyen parkolható és egy olyan korban, amikor minden vagány, ami high-tech, a GTi is teljesen elfogadott társadalmilag.

A teszt időpontjában a Swift 19.500 ausztrál dollárra (akkori árfolyamon cca. 580.000 forint – a szerk.) volt beárazva, amibe beletartozott még egy Clarion 5500E típusú hi-fi rendszer is. Ugyan nem tűnik olcsónak, de azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a Suzuki nem nagy volumenben ad el, és nincs abban a helyzetben, hogy megengedhesse a kereskedői ügyeskedéseket, az itt-ott rárakott profitadalékokat. Japánban ennek ellenére a vezetők mindent megtesznek azért, hogy az árat lemasszírozzák 18 ezer dollár környékére.

A Suzukinál mindazonáltal tisztában vannak vele, hogy noha a Swift GTi igencsak kiváló szerkezet, és friss, stílusos kinézetű, nem lesz a helyi piacon listavezető. Az értékesítési terv szerint évi 200 darab eladását tervezik. Ez a mi olvasatunkban 200 nagyon szerencsés embert jelent, akik egy igazi, komoly HotHatch volánja mögé ülhetnek.

A király halott

Tudtuk, hogy a Suzuki gyors lesz: befecskendezés, dupla vezértműtengyely, 16 szelep, pehelysúly... De ezek tudatában sem hittük volna, hogy az 1.3-mas motorjával lecsapja a koronát a Toyota sokat dícsért csapotthátú, 1.6-os Corollájának képzeletbeli fejéről.

Aztán jött a Suzuki, a 300 köbcentivel kisebb motorjával, de mégis kedvezőbb teljesítmény/súly aránnyal.

Sejthető volt, hogyha a Swift futóművének eltalálták a beállítását, közelébe juthat a Corolla köridejének, de nem számítottunk arra, amire egyenesben képes az újonc. 86 századdal jobban gyorsul nulláról százra, és 55 századdal hamarabb ér a negyedmérföldes sprint végére a Toyotánál. Ez egész egyszerűen bámulatos.

A versenypályán még meglepőbb eredménnyel száguldott. A legjobb 57.89 másodperces idejével vaskos 46 századmásodpercet vert rá a Toyota üdvöskéjére.

Erősebb hajtási befolyás érzékelhető ugyan a Swift kormányán, ami igyekszik kivenni a kezünkből az irányítást a padlógázas kanyarokban. Természetesen a növelt motorerő, és a viszonylag merev felfüggesztés miatt illik nagyon precízen használni a gázpedált, hogy elkerüljük a felesleges kerékkipörgést és az ebből fakadó alulkormányzottságot kanyarokban. De még így is messze jobb a Corollánál e tekintetben, amit a köridők is alátámasztanak.

Mindent egybevéve ez egy igencsak fürge autó A-tól B-ig, csak kicsivel lassabb az új RX7-es Mazdánál...

Mint egy kicsi, de nagyteljesítményű autó, a fiatal versenyzők játékszere, és a Mini Cooper S modernkori utódja, a Swift GTi az igazi győztes.

/Barry Lake/

Kapcsolódó link

ennyien látták: 1222

kommentek száma:0

értékelés:

friss hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!